- 1 -

következő

- 2 -

Bodré Anikó

Egy régi fájdalom

Egy szerelem mely régóta fáj,
Egy érzelem ,mely nem szab határt.
Egy Álom, ami csak álom már,
De nem tudom meddig kínozza,
Szívemet a keserűség már.

Harcolok az érzés ellen,
Hadakozok a szívemmel,
Nem akar múlni a fájdalom,
Ami megkeseríti az életem,
A reménytelen a szerelem.
 

Múlnak az évek,telik az idő
A Te árnyékod nem halványul,
Az érzelem mindig meggyötör.
Mint egy vulkán úgy tőr elő,
S mindent elpusztít a láva a szívemből.

A felépített vár összedől,
Pillanatok alatt minden romba dől.
Romba dönti egész életem,
Harcolni fogok hogy elmúljon az érzelem,
S tudom egyszer boldog leszek!!!

Bodré Anikó

Nem tudlak elengedni

Miért nem tudlak elengedni,
Miért kell a szívnek összetörni.
Miért sebezted meg szívem annyira,
Miért látom állandóan arcodat.

Gyötör a kétség az érzelem,
Kínoz a magány,
Hol vagy már kedvesem?
Tedd boldoggá szívemet.

Partra vetett halnak
Érzem magam nélküled,
Ki küzd az életéért,
De már nélküled.

Egyszer úgy is elmúlik
Ez a vad érzelem,
Talán majd eljön az idő,
Hogy csak egy szép emlék leszel Én nekem.
 

Bodré Anikó

Szeress!


 

Ha szeretsz, úgy szeress,
Hogy ne engedd el két kezem.
Mindig öleld át szerető szívemet,
Ne hagyd, hogy szomorú legyek.

Ne okozz csalódást,ne bánts engem,
Ne bántsd azt aki a szívét áldozza Neked.
Aki érted él és szeret,
Ki boldog ha a karjaidban lehet.

Ha úgy szeretsz ahogy Én,
Akkor velünk lesz a remény.
Mindig velünk lesz a boldogság,
Csak szeress,szeress tovább.

Ha szeretsz megváltozik a világ,
Minden szép lesz és csodás.
Ne harcoljunk egymás ellen tovább,
Csak szeress,szeress tovább.
 

Bodré Anikó

Szerelem

Igazán szeretni csak szívből lehet,
Mert érzed,hogy a másik a lelked fele.
Nagy szerelem csak egyszer van az életben,
S meghalnál érte,hogy élhess vele,
S a lelked feláldozod érte,mert szeretsz.

Minden perc ajándék amit vele tölthetsz,
Minden szó angyali üzenet Neked.
Egy érintés melytől ráz a hideg,
S csókjaitól mindig elveszted a fejed.
Mert ez az igaz szerelem!

Ha most itt lennél velem,
Karjaimba zárva ölelnélek tégedet.
Minden utam hozzád vezet kedvesem,
Nincs pillanat mikor a szívem téged nem szeret,
Mert oly boldog az életem Veled.

BODRÉ ANIKÓ

SZERETNÉM ELMONDANI

Szeretném elmondani,hogy mennyire szeretlek Téged,
Szeretném simogatni két kezecskédet.
Szeretnék két szemedbe mélyen belenézni,
Elmondanám. Nálad nélkül nem érdemes élni.

Boldog a szívem mikor rád gondolok,
Mikor eszembe jutnak az elmúlt boldog napok.
Miért is kell ily távol lenni egymástól,
Hogy csak levél által tudhatunk egymásról.

Mennyország lesz majd nekem a földi élet,
Hogyha újra együtt lehetek tevéled.
A virág elhervad rövid pár nap alatt,
De csókod emléke örökre megmarad.

Bodré Anikó

Könnyekkel fizetek Én

A csókodért könnyekkel fizetek Én,
De érzem még az édes leheletét.
Érzem az ízét,forró égetését,
S szívem táncát s merengését.

Szívemet darabokra törted szét,
S könnyekkel fizetek Neked Én.
A szívem azóta tiszta jég,
Nem tudom felolvad-e valaha még.

Szívem mint a kártyavár hullott szét,
S minden darabját elfújta a szél.
A világ minden tájára hordta el a szél,
Pedig egy darabka semmit sem ér.

Könnyekkel fizetek hazug szavaidért,
S az elmúlt bús szerelmedért.
De az élet új reményt ígér,
S ad egy új szívet ami már nem a Tiéd.

  Bodré Anikó

Egy érintés

Hiányzik a csókod az édes pici szád,
Az ölelésed a simogató két karod,
Szíved dobbanása a mosolyod,
A nevetésed mely mindent beragyog.

Este bőrödet érinti selymes kezem,
Csókom a nyakadba lehelem kedvesem.
Érezzük szívünk szerető dobbanását,
S a vibráló levegő tánc tudását.

Csókod megpihen forró ajkamon,
S kezed elindul felfedező utakon.
Megérinti bőröm selymességét,
S érzi a szívem heves remegését.

Egymásnak dobog a szívünk,
Simogat a csókot lehelő édes szád,
Érzem az élet boldogságát,
S a szenvedély vibrálását.

következő

- 2 -