Clau

Megérinteném kezét, de...

Megérinteném kezét, de nem merem,
élő holdfénybársony, selymesen,
cirógatnám ujjait, csendesen,
oly gyorsan repül az idő kedvesem.

Simogatnám barna haját, de nem merem,
lágy hullámain hajóznék, tengere,
minden fodrát, rezdülését ismerem,
oly gyorsan repül az idő kedvesem.

Csak nézném arcát, de nem merem,
szelíd mosolya, bíztat, jer velem,
ajka halkan suttogja: ne felejtsd,
oly gyorsan repül az idő kedvesem.

Clau

Szeress!

Csókod ízét újra érzem,
Ölelésed ismét kérem.
Remegve vár már a méhem,
Szétnyílik hát a két térdem.

Légy hozzám gyöngéd kedvesem,
Megismeri tested kezem.
Csókjaid tüzében égek,
Érezem felforrt már a véred.

Most testünk egymásba olvad,
Jaj, még beljebb, beljebb toljad.
Had rezdüljön meg mindenem,
Merüljünk el a gyönyörben.

Beteljesült a szent érzés,
S nem férhet hozzá kétség,
Ahogy most pihensz mellettem,
Oly gyönyörű vagy kedvesem

Clau

Álom
(egy beteljesületlen szerelem)

Arcodat megcsókolom,
És most hogy tőled búcsúzom,
Engedd bevallanom:
Jól sejted hogy én nekem,
Csak álom volt az életem.
Mégis, tán egy éjszakán,
Vagy napon, mint látomás,
A remény ha útra kel,
A boldogság tán nem marad el.
De Te nem maradsz nekem semmi más,
Mint álombéli álmodás!