Cseke Erika

Kivánlak

Kívánlak, s nem tagadom
Érezni akarom forró ajkad ajkamon.
Fogni akarom azt, ami engem lázba hoz
Mely minden vágyat csak felfokoz.

Kívánlak s érezni akarlak testemben
Nem látod?- Ég a vágy szememben.
Érted égek, s arra kérlek
Ha nem kapok többet: egy éjszakát had kapjak tőled!

Érezni akarom tested testemben
Eltölthetnénk egy szép estét kettesben.
Fekhetnénk akár egymás mellett zihálva,
Vagy akár egymáson testünk imádva.

Ketten lennénk s a vad éjszaka
S egy csodás szex gondolata...
Egész éjjel akár az ágyon kívül...
Bárhol, hol testünk felhevül...
 

Cseke Erika

Egyedül vagyok

Egyedül vagyok

S bár rám talál az álom,

Nem találom helyem

Az egész világon.

Egyedül vagyok 

Nincs én nekem párom,

Sebzett bár a szívem

De szerelemre vágyom.

Egyedül vagyok

Hideg van, s úgy fázom,

A sok mindent, mit elkövettem

Óh, én úgy bánom!

Egyedül vagyok

Istenem, úgy félek,

Bocsásd meg ha vétettem

Adj erőt, hitet kérlek!

Egyedül vagyok

S úrrá lesz rajtam a szánalom,

Nem voltam ilyen

Minek is bánkódom?!

Egyedül vagyok

S tudom mégsem vagyok egyedül,

Sok oly ember él a világon

Kinek szíve egyszer már kihűlt.

Egyedül vagyok

De teszek ellene,

Nem hagyom el magam,

Mert bennem él a remény szelleme!

2007.05.12

Cseke Erika

Vágy

 

Érezted már hosszú éjjelen,

mily nehéz álmodozni éberen?

Ha nem volt még ilyen neked

Segítek, hogy felébreszd az érzékeidet:

Látod őt, ahogy közelít feléd,

S szép lassan eléred kezét.

Magához húz, súg valamit a füledbe

S szája megharapásával hat az érzékeidre.

Gyengéd, de valahol mégis vad

Tested minden porcikájára forró csókot ad.

Végigsimít s játszani kezd kezével

Tudom, jólesik, hogy szinte felfal a szemével.

Simogat, csókol s lassan felszabadít,

Eközben gyengéden ruháid béklyójából is kiszabadít.

Elönt a forróság, tested fellángol

És elmédbe is lassan behatol.

Élvezitek egymást, s bár veled van,

Több is történik, benne van gondolataidban.

Ülj le és légy kicsit csendben

Hunyd le szemed s lásd őt a sötétben.

Őt kitől beindul fantáziád

S magával ragad a vágy.

Ez a vágy,

Mikor nem fogad magába más, csak az ágy.

Vágysz rá, kívánod

Halkan bár, de a nevét kiáltod.

Hiába volt képzelet csupán minden,

Érzed az érintést, érzed őt a zsigereidben.

Vele álmodsz, gyönyörű képeken,

S itt egybeforrtok egy őrült, jó sexben.

Csókolod, simogatod és élvezed,

Ahogy játszik veled a képzelet.

/2006.12.18/ 

Cseke Erika

Szerelmes levél

Írok neked, bár nem kapod meg soha,

S mit igazán érzek, nem tudod meg soha.

Több verset is írtam már hozzád,

De mikor látlak, kiszáll belőlem a bátorság.

Gondoltam hát, írok egy levelet

Személyeset, szerelmeset, verseset.

Nem biztos, hogy minden sora rímelni fog

Hisz nem költő akarok lenni, hanem boldog.

Történt egyszer tehát

Hogy megláttam egy helyes pasi „pofiját”

Tetszett nekem, hát megjegyeztem

S éveken át dédelgettem.

4év múlva mit tett a sors éppen velem

Ezt az arcot pillantotta meg a szemem.

Velem beszélgetett, engem kérdezett s látott

Azt hittem találok benne egy vagány barátot.

Telt-múlt az idő: a barát szerelem lett

Néha boldoggá, de többször szomorúvá tett.

Beismertem neki tehát mit érzek iránta

Ettől kezdve még nagyobb lett szívem bánata.

Láttam őt lánnyal, kívántam őt oly nagy vággyal

Mely elégette józan eszem -

Mindenkiben őt kerestem

Szomorkodva, hisz szerelmem soha nem feledtem.

Még mindig oly nagy hévvel égek

De tudom, hogy bármit hiába is remélek.

E kis történet után talán tudod kiről, szól életem

Kire gondolok s kiről, álmodok minden percemben. 

Kit látok, kit várok, kire vágyok

Ki miatt gyötörnek könnyes álmok.

Ki nem lehet enyém, a sors kit nem nekem teremtett

Ki iránt érzek igazi, feledhetetlen szerelmet.

Te vagy az életem, az álmom, a szerelmem

S épp miattad írom verses levelem…

Levelem, melyet soha nem látsz, nem olvasol

Nem tartasz kezedben, s nem dugdosol.

Nem kell neked is szenvedni, hisz tudom, nem érzel semmit

S nem kell látnod könnyes szemem félelmeit.

Félelmeket, melyek felemésztenek, s letörnek

Hisz most Te vagy a fénypontja életemnek.

De most befejezem irományom

De ébren tovább álmodom álmom:

Te vagy az, kit álmomban viszont látlak

S ott végre enyém vagy, nem csak messziről kívánlak!