Ecsedi Éva
Erotikus álmok
ecsetemmel vásznamra
álmodom vágyaim
felviszem rá erotikus
mindent betöltő csókjaim
lágyan ívelt vonalát
testemnek fénylő izzadtan
átcikázó remegését
indáival körülfonó suttogó
leheleted
nedvek tengerében
kezeid lágy érintését
magamba fogadtalak feloldódtál
bennem...s én csak festettem
egyre csak festettem...
zilált ágyamban
gyűrt lepedők közt
főnix pár született újjá
szikrák pattogtak
körülöttünk...és mi csak
szeretkeztünk egyre
csak szeretkeztünk...
kételyek hulltak porba
álmainkat festettük vászonra
festettük újra és újra
Ecsedi Éva
Utolsó ölelés
Mily messze vagy tőlem.
Nézz a múltba és meglátod milyen is volt
Amikor még itt voltál velem és a boldogság
Életünk meghatározója volt, amikor esti égen a
Millió csillagokat csodáltuk együtt.
A holdban -
Egymáshoz bújva gyönyörködtünk,
Csókjaink számolatlanul záporoztak,
Szerelmünk, beteljesült vágyaink
Lüktető mámorban zúgtak.
Forró leheletével a vad kéj befonta testünk,
És mi csak szerettünk, egymáshoz simult a lelkünk...
... azt hittük soha nem felejtünk...
Egyedül maradtam... az éj betakar magányával.
Ott várok rád még a fák alatt, álmodom hogy eljössz,
Szád ízét érzem ajkamon, vágyaim tűzként lobognak ölemben,
Egy forró éjszakáért mindenem odaadom,
Hagyom...
Utolsó ölelésemmel tested örökre befogadom.
Ecsedi Éva
Szerelmes-vers
Halk álmokba merül az éj,
hallom, ahogy úszik a sötétben
egy eltévedt dallam, s a hangok suttognak
szerelmes vallomást…
Emlékképek vágtatnak, s most a magányban
érintésedre vágyom, a tó felett álompára izzik,
lila fellegek áramlanak az éjszakán végig.
Érzem édes-forró csókod - mosolyodba
fontad, neked adom féltett kincsem.
Kezemben tartom a tegnap emlékdarabkáit,
erősen szorítom, fontosak nekem, apró örömcserepek
csillognak a holdfényben, szememből fénylő gyöngy
pereg, s a tó felett még mindig pára úszik, a néma tájba
madár trilla csendül, a fák álmosan,
hangtalan hajolnak ránk.
Soha nem felejtem az első szerelmes éjszakánk.
Ecsedi Éva
Szeretlek
Szeretlek, mint a tavaszi réten röppenő madár a napot,
Szeretlek, mint a sötétkék égen szikrázó csillagot,
Szeretlek, mint tavaszi záporokat a friss vetés,
Szeretlek, mint szellőt forró nyári napsütés.
A szerelem oly szép...
S a bennem kigyúlt fények szikrázva vibrálnak,
Nem tépik már vad viharok a búslombú fákat,
Nincsenek már csillagtalan éjjelek, sem fellegek,
Elvonultak az üvöltő vad szelek, a félelmek...
...szeretlek.
A korareggelek csendjében nézem, ahogyan alszol,
Föléd hajolva homlokodra csókolom álmaim,
Gyengéd simogatásod érinti vágyaim, s a félhomályban
Nincs szebb kép, mit festő ecsetjével festhet,
Ahogyan átölelsz, s rám mosolyog lelked. Érzem...
...szeretlek.
Ecsedi Éva
Szerelem
Védtelenek most az álmok
Körbefonlak hozzád bújok
Ölelj úgy hogy el ne vesszek
Ha elvesznék hát keress meg
Akarom hogy mindig itt légy
Viharokban csak engem védj
Szeress nagyon-nagyon szeress
Szélzúgásban engem keress
Keress engem magas hegyen
Hullámzó mély tengerekben
Ha nem találsz mégse állj meg
Mert ha testem nem leled meg
Lelkem akkor is eléred
Verseimben tovább élek
Ecsedi Éva
Összefonódás
Vége a varázsnak
Elszálltak a felhők
Az erdők mélyén lapul a fény
Reménytelen időtlensége
Vénséges vén koroknak
Haldokolnak a láncon vezetett
Fékeveszett eonok
Nem hordok tarisznyámban ezer
És ezer évet, de cipelek
Eltemetetlen veszteséget
Érthetetlen mennyit mentem
Kerestelek és mire megtalállak
Gátak állják utam a távolság
Fáj mint ezer tüske szúrása
Áldás nem kíséri utam
De tudtam hogy szerettelek
A kezdetek hajnalán…
…az ég alján lenyugvó napban
Láttam szemed mint ragyog
S te vállamra hajtottad fejed
Hallgattad hogyan szól ujjaim alatt
A lant halkan csak neked
Szavak nélkül értettük egymást
Egy rezdülés elég volt
S tudtuk szétszakít minket a gyász
De majd egyszer az idők végezetén
Harmat mosta fénytestünk
Újra összefonódik
Újra összekapcsol majd minket
Szerelmünk s az öröklét.
De nem, nem hiszem!
Csak álmodtam az egészet,
Hiszen minden elmúlt.
És sosem volt kezdet és sosem volt múlt,
De eljött a vég
S egy hajnalon minden kapu bezárult…
Ecsedi Éva
Csóktrilógia
Napcsók
Karjaimba hanyatlik a Nap
szerelmesen csókolva tűröm
miközben izzik sistereg a bőröm
forró szerelme szívembe árad
cseppfolyóssá marja számat
nem enged szorít erősen
s testemet követeli éhesen
belém hatól keményen a lángja
s egy lobbanással égek el
kupac hamuvá válva...
Holdcsók
Kékes fényével takarta be testem
jéghideg sugarával magához láncolt
delejes szemével hipnotikus álomba rántott
szorosan átölelt jéggé dermesztette lelkem
csókolt csókolt csókolt a Hold csókolt
darabokra roppantva törékeny szerelmem
csillagporrá zúzva hajnali harmattal földre zuhanok
virágos mezőkön holdvirággá válva szikrázva ragyogok...
Csillagcsók
Roppan a hó a talpam alatt téli éjen
szikráznak a csillagok fenn az égen
szerelmes szívemmel csókokra gondolok
halkan egy kis dalocskát dúdolok
egy csillag vált ki a többi közűl
hozzám siet felém repűl
sugarával érinti nyakam
lágyan csókolja ajkával ajkam
körűlöleli testem magához von
szerelmével hajamba ezüst koszorút fon.
|