Fésűs Éva

Csak bírjam…

Én nem tudom, hogy képzeled
a nagy találkozást,
hány botlást engedsz még nekem
és hány megváltozást;
szerelmed forrón elragad,
vagy vergődésre szánt?
De akár csúszva érjem el
hajlékod ajtaját,
akár percek szárnyára kap
az utolsó futam,
csak bírjam még kimondani,
hogy: irgalmazz, Uram!

Fésűs Éva

A LÉNYEG

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.