Kerestelek...
Minden arcban a Te arcodat láttam,
Te lettél az a valóság,
Kire az álmaimban vártam.
Rám találtál és azóta
Te vagy minden vágyam,
Te vagy, akit magamban
Úgy, de úgy vigyáztam.

/LadyMon/

LadyMoon 

A vágy szárnyán....

 

Nézz a szemembe és lásd a vágyat benne,
Ahogy azt kívánom bárcsak szád, a számon lenne!
Lásd meg benne a vágy tüzét, amely úgy ragyog,
Mintha szemembe költöztek volna a távoli csillagok!
Ölelj magadhoz! Szorosan ölelj át!
Szívd mélyen magadba a hajam illatát!
Érzed, ahogy a vágytól már mindenem remeg?
Érezni szeretném a testemen a kezed.
Szinte izzik vérem, elindul a varázs,
Bőröd bőrömhöz ér, perzsel, mint a parázs.
Körülöttünk minden a feledésbe zuhan,
Ahogy testünk a vágy szárnyain a csillagokig suhan...

LadyMoon

Ölel az alkonyat

  

A holdfény ragyogásában szebben csillognak
Az éjszaka bársonyára szórt csillagok.
Bennem is csak akkor gyúl ki valami belső fény,
Hogyha veled vagyok.
Most távol vagy tőlem,
Opál színeivel hiába ölel az alkonyat,
Bennem csak pislákol a szerelem fénye,
S csak a szél kapja fel fájó sóhajomat.
Felnézek a holdra és vele üzenem,
Nekem csak Te vagy az Élet, Te vagy a Szerelem...

Szeretném, ha én lehetnék a Te őrangyalod,
Sötét éjszakába felfénylő csillagod.
Egy halk suttogás a kongó némaságban,
Egy szelíd dobbanás szíved ritmusában.
 

/LadyMoon/

Mellkasodra hajtom fejem.
Két karod oltalmazón ölel.
Hallgatom a szívverésed,
Dobbanásaikra az enyém felel.
Szinte ringat a pillanat varázsa,
Most csendbe burkolódznak a szavak.
Pedig elmondanám, amit azóta érzek,
Mióta rám találtál, s én is megtaláltalak.
Megmutatnám a szürke hétköznapok,
Hogy váltak ünneppé, csak attól, hogy létezel,
De csak néma csókokkal érintem az ajkad,
S e csókokra a szád csókokkal felel.
Hangtalanul öleljük egymást,
Csak lélegzetünk zihál,
Ahogy tűzként áramol a vérben,
Az egyre jobban felkorbácsolt vágy.
Úgy érzem a részed lettem,
Csak általad létezem,
A végtelent is megnyitotta
Előttem e Szerelem.

/LadyMoon/