- 2 -
vissza
- 1 -
Donászy Magda
Anyák napján
Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.
Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.
Móra Ferenc
Anyának
Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.
Ahány levél lengedez
szélringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.
Sebek Sándor
Álom?
Álmomban egy tündér életem kísérte,
csendesen leülve az ágyam szélére.
Arcomról a fájdalmat lágyan letörölte,
utamból a gondot, bajt mind félresöpörte.
Álmomból ébredve rájöttem a valóra:
a jóságos tündérke már csak egy anyóka.
Fejemet lehajtva csendesen ölébe,
áldást kérek őszülő fejére,
fájdalom ne érje kerülje a bánat,
az isten áldja meg az Édesanyámat!
Nagy Ferenc
Édesanyám
Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból. .
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.
Benedek Annamária
Anyáknapjára
A természet is felöltözött már
Szép, tiszta ruhába
Én virágcsokrot hozok neked Anyáknapjára!
Ez ma a te napod!
Neked kel a Nap és a Hold,
S mikor az égre lép mind kettő, vidáman mosolyog!
S mikor hevesen fúj a szél téged csak simogat
S azért fúj oly`nagyon
Hogy a leszakított virágokkal megajándékozhasson!
Csicsereg a madár a fán
Látod? Ő is neked énekel
Reméli tetszik, majd elhessen!
Szépen felöltözött az élet
Hogy tetsszen Neked
Az én anyámnak
Ki minden jót érdemel!
Loreley
Anyunak
Mikor szirmot bont megannyi orgonaág,
Mikor harsog a tavasztól a világ,
Mikor csak állok előtted s a szám dadog
Mert szavakkal elmondani nem tudom,
Mert kevés hozzá minden szó és betű,
Mert csak érezni lehet mélyen, legbelül.
Megyek akkor s letépek ezernyi orgonát
És beborítom vele Anyám otthonát.
Megköszönve neki, hogy vagyok
S homlokára csókolni minden csillagot.
Hálát rebegni sután mindenért mit adott.
Cserébe tőlem Ő oly keveset kapott!
Én Édes Anyukám! Hogyan kezdjek hozzá?
Bénult a nyelvem s a tudatom lefagyott .
Vigyázzanak Rád az őrző angyalok!
Köszönöm istennek, hogy Téged nekem adott!
Nagyon szeretlek Anyám!
Nadányi Zoltán
Anyu
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
"Anyu, anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.
"Anyu! Anyu! Anyu!"
most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
Csak látni akarlak,
anyu, fényes csillag;
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.
vissza
- 1 -
|