Szerelmes idézetek Valentin napra

"Sorsunk egybeforr,
együtt megyünk tovább,
az élet viharában Te vigyázol reám.
Köszönöm, hogy szeretsz,
s hogy hiszel nekem,
hogy megosztod az életed velem."


(Vörösmarty Mihály)

„Képek vannak bennem, amiket Te alkottál velem.
Pillanatok, s bennük sóhajokba fonódott a lélegzetem.
Ujjaid köré ékelődött remegő kezem...
akarom még, el nem engedem...”


(Szabó Lőrinc)

"Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább.
Az élet viharában te vigyázol rám.
Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem,
S hogy megosztod az életed velem."


(Vörösmarty Mihály)

Hiszem, hogy egymást szeretve,
egymást megértve, könnyebb lesz élni,
s bármi sors állna is elénkbe,
a boldogságot el fogjuk érni.


(Ady Endre)

Köszönöm, hogy vagy,
hogy kezed simogat,
karod átölel, ajkad követel.

(Helen Bereg)

"Kedves, ne szólj.
Így csöndesen, pihenj velem:
árván egymásba menekült
szegények kincse ez a szerelem.
Nem érdekel, mi lesz, mi volt,
lelkünk egy pillanat,
égünk s minden tüzet kiolt
már-már egyetlen mozdulat."


(Szabó Lőrinc)

 Eljegyeztelek nehéz szerelemmel
téged, ki hű vagy és halk, mint az ég,
s felesküszöm szelíd szép, kezedre,
hogy el ne hagyjalak, amíg csak élsz.


( Garai Gábor)

Örök életet élsz velem,
Vár ránk a kéklő végtelen,
Mert a sors egymásnak szánja
Kiket összeköt a szerelem."


(Edith Piaf)

"A csókod festi kékre az eget,
Szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret,
és világtalan az egész világ."


(Weöres Sándor - A csókod)

Te vagy a kedvesség,
a türelem, a szeretet.
Te vagy a nevetés,
a bátorság, a remény.
Te vagy az életem.


(Pam Brown)

Az angyalok úgy hívják: égi gyönyörűség.
Az ördögök úgy nevezik: pokoli kín.
Az emberek azt mondják: szerelem.

(Heine)

Valahol messzi távol, valaki szíve érted lángol!
A nevedet egy szív hűséggel őrzi, ha te is szereted válaszolj Neki!

Üres az ágy, és nem jön az álom,
nem szól a zene, hiába várom.
Üvölt a csend és hallgat az élet,
rám tör egy érzés: SZERETLEK TÉGED!

Tudnod kell hogy Tied a szívem,
elcsented, de vissza nem kérem,
s mert szív nélkül élni nem lehet,
cserébe elhoztam a Tiedet.

Több vagy nekem,mint gondolod,
Bár ezt érzed s tudod
Lángoló szívem mely érted dobog,
Szeret téged s örökké szeretni fog!

"...Rád adjam ruhául a tájat,
és a bíbor nagy hegyeket,
El kell, hogy bírja a vállad
mindent, amit szeretek.

Örökké hordjad a házam,
csiga fel, csiga le, ez az út,
és én adok néked majd három
szívet, falevél alakút.

Szeretlek, jobban a szélnél,
mi öleli hosszan a fát,
szeretlek, mintha te élnél
helyettem egy életen át."


(Gyurkovics Tibor: Hajnal- részlet)