Nem az a legjobb barátod, ki emlékkönyvedbe ír,
hanem az, ki veled együtt érez, veled együtt sír.
Mit írjak? Mit írjak?
A tollamat rágom
mintha abból szedném ki a tudományom.
Hopp, megvan! -Tengeren két hajó…
Jaj, de ezt nem írhatom, talán nem is lesz jó!
Nade az írásnak vetek mostmár véget! Izé, na!
Hogy is mondjam? Úgy szeretlek Téged!
Most még összekötnek az iskolapadok,
most még együtt játszunk,
még nem vagyunk nagyok,
de ha egyszer a mi útjaink is széjjelválnak,
marad-e emléke e kis barátságnak?
Emlékül mit írjak egy ifjú lánynak
Kire még az élet örömei várnak.
Ki még nem csalódott, kit még nem ért bánat.
Emlékül legjobb lesz, ha azt kívánom:
legyen az életed hosszú, édes álom
Álmodjál csendesen mindenféle szépet,
és ne tudd meg sohasem mi is az az Élet!
Volt egyszer egy kis emlékkönyv,
Jó dolga volt régen:
Barna szemű, barna kislány,
Lapozgatta szépen,
Kislánykából asszonyka vált,
Könyvecskéből dísz lett.
Évek múlva barna gyermek,
Lapozgat egy könyvet.
"Nézd anyácska, de gyönyörű!
Ki irta e verset?,,
Az anya a könyvbe pillant,
Olvassa a verset.
Két szemében köny csillan meg,
Ismerős az irás...
Eszébe jut ifjusága,
Környékezi sirás,
Felrémlenek régi arcok,
Sok szép emlék vissza tér...
Sír vele a barnagyermek,
És nem tudja hogy miért.
A barátság egy aranyszál,
Amely könnyen elszakad,
Összekötni meglehet,
De a csómó örökre megmarad,
EZÉRT VIGYÁZZ RÁ JÓL!
Mit kívánnék egyebet,
csendes lépésedet kísérje szeretet
életed legyen örök nyár,
kevés felhő, sok-sok napsugár.
Ha majd egyszer évek múlva,
Hajad fehér lesz,kezed reszkető,
Unokáid közt üldögélsz,
S a legkisebbik egy könyvet vesz elő,
-Nézd Nagymama könyvet találtam,
Odaviszi és leteszi eléd,
Te felütöd a könyv fedelét,
S eszedbe jutok én,
Engem már talán takar a sír,
Unokáid fétve súgják,
-Nézd a Nagymama sír!
Virágos legyen az életed, mint nappal a kikelet,
Három csillag vezéreljen: Hit, remény, szeretet!
Petőfi Sándor nem vagyok,
Verset írni sem tudok,
Csak annyit írok könyvedbe,
Légy boldog az életben!
Evezz, evezz az élet tengerén,
csak ki ne köss a bánat szigetén.
Legyen erőd tovább evezni,
s a boldogság szigetén kikötni.
E könyvbe emlékverset teszek,
gondolj rám akkor is, ha nem leszek,
Tudom mi az élet, egy hervadó rózsa,
gondolj arra, ki e pár sort neked írta.
Amíg fiatal vagy,
Minen szépnek látszik,
Hulló könnycsepped is
Szivárvánnyá válik.
De ahogy az évek
Lassan tovaszállnak,
Úgy nőnek szívedben
A gondok, s az árnyak.
Most ahogy te szeretsz
Úgy szeretnek mások,
Úgy lesz ellenséged,
Úgy lesz jóbarátod.
S ha majd minden álmod
Valósággá válik,
Akkor se feledd el:
“Légy jó mindhalálig!”
Kék ibolya, zöld nefelejcs, engem soha el ne felejts.
Ha majd rövid ruhádat egy hosszú váltja fel,
Ha majd a számtanpldék helyett a szerelem érdekel,
Ha mjad oltár elé egy csinos fiu vezet,
Akkor se Felejts el ENGEMET!
Az életben 3 ember vigyáz rád!
Szülő, tetvér, jó barát!
Szeresd az elsőt, védd a másodikat,
és el ne felejtsd a HARMADIKAT!
Barátságunk arany lánca soha el ne szakadjon,
Kitől-e pár sort kaptad, örök emlék maradjon!
Kis barátnőm naplójába mit is tudnék írni?
Ne tanulj meg kicsi (pl)Kati soha soha sírni.
Legyen boldog minden órád, boldog minden perced.
Jöjjön el érted is a mesebeli herceg.
Az életben két szó létezik
MINDIG és SOHA
Légy boldog MINDIG,
De boldogtalan SOHA.
Az élet tengerén
Van egy kis SZIGET
Boldogság a neve
Legyen az a tied.
Szedd tavasz virágát,
Egy csokorba össze,
Rózsát is tégy nefelecset
Egyet-egyet közbe
Tekints nnéha e csokorra
Látni fogsz a múltba
Eszedbe fog jutni
Ki e pár sort írta
Most még fiatal vagy, előtted az élet,
Kívánom, hogy bánat sohase érjen.
Legyen az életed öröm és boldogság,
Ne tanuld meg mi az a szomorúság.
“Elválni könnyű, de feledni nehéz.
A szív a múltba ezerszer visszanéz.
Lehet h könnyen, nevetve búcsúzunk,
De fájni fog, ha találkozunk.
A sors tudja mi lehet,
Ha visszajössz lesütöd szemed.
Százszor is megállnál mégis visszamész,
Elválni könnyű, de feledni nehéz.”
"Szólj, gondolj, tégy jót,
s minden szó, gondolat és tett
tiszta tükörként fog vissza mosolyogni rád."
(Vörösmarty)
Míg a leány kicsi szereti a babát,
A fiú pedig a lovaskatonát.
Mikor felnőnek megfordul a játék,
Fiú szereti a babát,
A leány meg a lovaskatonát.
Emlékül hogy emlékezz,
Ha emlékem még emlék lesz.
Ha majd egyszer évek múlván,
Lapozod e könyvet,
Talán a múlt emlékére,
Elejtesz egy-egy könnyet,
S tán füledbe csendül akkor,
E szép régi nóta:
"Boldog idő, szép gyermekkor,
Jöjj vissza egy szóra!"
"Utolsó oldalra én kapusnak állok,
Hogy ki ne repüljenek a régi jó barátok!,,
Nem tudod mit hoz majd a sorsod,
Mosolyt hoz-e vagy könnyeket,
Tanuld hát feledni a rosszat,
S őrizd meg a boldog perceket!
"Ne hidd, hogy mind örökké tart
Mit szépnek alkotott az ég,
Hogy ifjú arcod hamván,
A rózsa mind örökké ég.
Virágok sorsa hervadás,
Ha jő az ösz alkonya,
De mi szívben új és nemes,
Nem hervad el soha!,,
Míg gyermek vagy, élsz gondtalan,
Nem tudod mi vár reád.
De eljő az idő, mikor az élet
Neked is gondot ád.
Játsszál, mulass, szórakozz,
De azért tanulj,
Hogyha jönnek a gondok
Könnyebben boldogulj!
"Valaki titokba rólad álmodik,
Valaki rólad szövi legszebb álmait,
Valaki téged nagyon-nagyon szeret,
Valaki boldog ha melletted lehet,
Valaki szemében miattad könny ragyog,
Az a valaki hidd el én vagyok!,,
"Múltad gyermekálom,
Tavaszod a jelen.
Kívánom a jövőd,
Csak boldogság legyen!,,
"Kút ágasra szált a veréb,
Emlék könyvbe ez is elég,
Ha nem volna elég,
Száljon oda még egy veréb!,,
Legyen a sorsod bármily mostoha,
E pár sort ne feledd soha!
Ma még nyíló virág az élet,
De a vihar téged is letéphet.
Akit szeretni tudsz, csak szeresd
És ne sírj, mert nem érdemes.
|