- 2 -
vissza
- 1 -
Bodré Anikó
Engedd, hogy szeresselek
Engedd,hogy szeresselek,
Hogy megérinthessem a két kezed,
S suttoghassam a füledbe
Szeretlek szeretlek.
Téged akarlak senki mást
Hisz nekem teremtett ez a világ.
Nélküled az életem csak kínlódás,
Olyan vagyok mint egy jégbe zárt virág.
Téged akarlak senki mást,
Nélküled minden oly kietlen s kopár.
Szenvedés nélküled minden gondolatom,
Csak a csókodtól lesz boldog minden pillanatom.
Érzem belülről megfagyok,
Mert a szíved engem elhagyott.
Elhagyatott magányos lett a szívem,
S jégbe zárom hogy olvaszd fel végre.
Bodré Anikó
Várva várt szerelem
Pipacsok között reménykedve lesem,
S közben nézem a fejem fölött siető fellegeket.
El jön-e a várva -várt nagy szerelem,
Ki szikrát lobbant szunnyadó szívemben.
Kell egy lélek ki a szívemig hatol,
Ki izzó tüzet csihol a parázsból.
Mikor a szerelem a szívembe beszökik,
A világ bánata számomra megszűnik.
Lelkem összes kincse a szerelemé lesz,
S elenged minden bánatos érzelmet,
Csak vadul dobog s zabolátlan lesz,
Boldog s szabad életet kezdhetsz Vele.
Mikor szerelmes vagy körülötted minden ragyog
A nap is előbújik,hogy együtt ragyogjatok,
Minden csillog s vidáman szikrázik,
Szeretni jó,mert mindenki boldog s ragyog.
Bodré Anikó
Könnycsepp
Egy könnycseppben benne volt minden,
Az elmúlás s a bánat kicsordulása,
A szív segítségért kiáltása.
Végig gördült a könnycsepp arcomon,
S úgy érzem körülöttem minden megfagyott.
Könnyeim szabadon potyognak lefele,
Nem tudja megállítani az élet tengere,
Minden fájdalom benne van mit okoztál.
Könnyeimet kiapadhatatlan tenger táplálja,
De megkönnyebbül a szívem a viharában.
Könnycseppeket kár volt hullatni érted,
Hisz hazug embernek nincs becsületessége.
Minden szava hazugság s kegyetlen,
Megérdemli, hogy a sors kietlen vele,
S később Ő hullajtja a könnyeket.
Szemedben ott lesz majd a remény,
A könnyed kicsordul de már minden véget ért.
Már csak az emlékem gyötri majd szíved,
Eszedbe jut az,hogy mi az ami elveszett.
Mert Én a számodra többé nem létezem.
vissza
- 1 -
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
